Szociokorgások
|
||
|
persze, kabócák. | ||
| SchF Steven Wright quotes
2007. 10. 01. 2007. 06. 01. 2007. 05. 01. 2007. 04. 01. 2007. 03. 01. 2007. 02. 01. 2007. 01. 01. 2006. 12. 01. 2006. 11. 01. 2006. 10. 01. 2006. 09. 01. 2006. 08. 01. 2006. 07. 01. 2006. 06. 01. 2006. 05. 01. 2006. 04. 01. 2006. 03. 01. 2006. 02. 01. 2006. 01. 01. 2005. 12. 01. 2005. 11. 01. 2005. 10. 01. 2005. 09. 01. 2005. 08. 01. 2005. 07. 01. |
2007. október 5., péntek
Köszönöm
Igazából már rég kellett volna írnom ide. De valahogy nem vitt rá a lélek. Ha valaki idelátogatott, bizonyára látta, hogy rég nem írtam egy sort sem. Nem szeretek semmit befejezni, főleg nem véglegesen. A keddi Hölgyválaszos csoportot is nagyon rossz érzés volt befejezni. Így van ez a versenyzéssel is. Hisz Gabócával nem versenyzünk, nem szeretnék. De mégsem akartam bejelenteni, hogy kész, vége, visszavonulunk, mert mi lesz, ha kedvet kapok és mégis valamiért nagyon szeretnék elérni valamit? Nem szeretnék olyan zenekar lenni, aki a hetedik búcsúkoncertje után megint összeáll haknizni. Az emberek csak észreveszik, hogy nem versenyzünk, elég az. Vagy mégsem. A tanításban nagy örömömet lelem, egyre jobban megkedvelem a West Coast Swing-et is. Ha minden igaz hamarosan tanítani is fogjuk. Igaz, eddig is rengeteg elemet fűztünk bele az órákba, de talán jó lesz majd tényleg odafigyelve az apróbb, de lényeges részletekre, ezekre külön felhívva a figyelmet tanítani egy picit másik stílust.
Blogolni meg nem tervezek ezen a blogon. Köszönöm, hogy olvastatok!
2007. június 22., péntek
Offtopic
Mostanában sokat dolgoztunk a cégünk weboldalán. Ez még tesztállapot, főleg a funkcionális dolgok működnek, a leírások még nincsenek benne. Ha lennétek olyan kedvesek és tesztelnétek egy picit a webshop részét, és írnátok egy-két kommentet, hogy mi tenné még használhatóbbá, látványosabbá, azt nagyon megköszönném.
Tesztoldal, nyugodtan reggeljetek és vásároljatok milliókért, nem küldjük az árut csakazértsem! :) 2007. május 22., kedd
Séta
Fura népek vagyunk mi magyarok. Már ahogy az utcán interaktálunk vagy overhearelünk egy konverzésönt. De nem vagyok tőle boldog. Elindultam ebédidőben egy gyógyászati segédeszköz boltba. Nem volt nálam láthatóan semmi csomag, csak egy telefon a zsebemben és némi pénz a farzsebemben. Galléros homokszín rövidujju, és egy hasonló hosszúnadrág, sportcipővel. Szerintem semmi kihívó vagy feltűnő.
Elhaladok Két férfi mellett és hallom: Eszembe jut Ferkó blogján az előítéletes téma és jót mosolygok magamban. Hát nem nehéz kitalálni a többit sajnos. A boltba beérve hülyének néznek, és 54000 forintért akarnak valamit rámsózni, amit meg lehet venni háromért is. Miután felhívom erre a figyelmüket, ajánlanak valami használhatatlant 14-ért. Ha hármat veszek, megrendelik két hét múlvára már most. Nos még nekem kellett szabadkoznom, hogy mégse rendeljék meg. Visszafelé ballagok, rettenetes a hőség. Kezdem átizzadni a pólómat, a halántékomon már a második csík indul lefelé. Ha visszaérek a céghez, azonnal beállok a hideg zuhany alá. Ezen merengve haladok el egy panelház lépcsője előtt, ahol a következőt ordítja valaki: - A kurva anyámat! Vörghhh... - üvölt bele a vakvilágba. Automatikusan felpillantok és összenézek a hörgő suhanccal. Vörös arccal, zavaros kék szemmel néz rám dühödten. Teljesen kopasz, kidagadnak az erek az orrnyergén és a homlokán. Amolyan szívós-izmos utcagyerek alkat, ujjatlan piros pólóban lengeti a kezeit felém. Mellette 2 haverja ücsörög az árnyékban baseball sapkában és valami melegítőben. Azonnal tudatosan továbbsiklatom a szemem a háttérben lévő házra. Ha állod a pillantást, az a kihívás jele. De egy tizedmásodpercet elkések és rámordít: - Jól meg kéne verni és elvenni tőle mindent a gecibe! A furcsa az, hogy meg sem rezzenek, a szívem sem dobban meg, csak sztoikus nyugalommal lépegetek ugyanazzal a lassú tempóval. Ez valószínűleg bosszantja és tesz még egy próbát, hogy megijesszen: váratlanul rámüvölt artikulátlanul. De a pillanat elmúlt, ez már csak olyan eső után köpönyeg, már nem igazán félelmetes. Talán az jobb ösztönös reakció lett volna, ha futok két sarkot, soha nem kapnak el, ha mégis túlfeszítem a húrt. De valahogy mégse félek. A miérteken morfondírozva fordulok be három sarokkal odébb, ahol egy öreg bácsika kék mesterember köpenyben szólít meg jószándékúan mosolyogva, kissé összefüggéstelenül: - Azé mostmár a hűvös is dukálna ilyen meleghez hehehehh... 2007. május 15., kedd
Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy ez poén vagy nem... És akkor most sírjak-e vagymi.
ps: olvassátok el az alcímeket. rofl. 2007. május 9., szerda
Szüleim szerencsére nagyon eltalálták, hogy minek is örülnék naaagyon! Mert bizony itt leszek jövő szerdán. Javaslom mindenkinek, hogy pillantson meg egy felvételt.
2007. május 3., csütörtök
Apám: De jó fej ez a Karin, most megírta nekünk, hogy náluk Németországban zárva vannak a bankok. Ezeknek ennyi idejük van, hogy már ilyenekről is informálnak minket? Én: ... 2007. május 2., szerda
Miután a többszöri vírustámadásokat nem tudtam visszaverni, sorozatosan kellemetlen helyzetbe kerültem. Például a Moszkva tér zebráján vezetés közben gondolta úgy a gyomrom, hogy ugrik lendületből egy cigánykereket. Aztán határozottan bizonytalankodtam, hogy mégis hogy jutok haza. De azért hazavezettem. A hőmérő, ami alapesetben nehezen közelíti meg a 36 fokot, most 38 fölé kúszott. Több sem kellett, ki sem mozdultam egy hétig. Napersze ma, amikor bementem, rögtön egy ISO audit fogadott. A hölgy már az irodában várt, amikor betipegtem kába fejjel. Ismét el kellett adnom rögtönözve, hogy nálunk minden frankó. Ja, és ígértem, hogy biggyesztek egy eredeti képet. Natessék.
2007. április 20., péntek
Furcsa élményem volt. Pörgős munkahelyi szitu: pozitív vitatkozás, érvek-ellenérvek, enyhe határidős nyomás, amikor mondat közepén megcsörren egy telefon. Egy munkatársamé. A lánya beteg és el kell mennie, gyógyszert kell vinnie. Ebben a helyzetben nyilván nem jön szóba a "nem engedem el, mert meló van attitűd". Ránéztem apámra és szemtanúja voltam, ahogy leült a hangulata. Láttam, ahogy néhány másodperc alatt a fertilis alkotó légkör elillant és marad helyette egy enyhén bosszús monitorbabámulás. (a beteg lány egyébként 30 év fölötti...) A hangulat meglappadt, szétcsúszott, leült, beszáradt, megbicsaklott, elpárolgott, lelohadt, meghorpadt.
2007. április 18., szerda
Hetedhét Oktogon Kupa
Hétvégén debütált az új csináltatott zöld ruhám. Csak néhány kapott komment:
Szóval fergeteges volt a siker. Az apropó persze a verseny volt és mivel nem indultam, KicsiR jól átnyomta rám, hogy én motymotyoljak a mikrofonba. Sajnos magából a versenyből nem sokat láttam, mert szinte teljesen lekötött a szervezés és a sóder, de mindenesetre nagy érzés volt megélni, hogy immáron másodszor nyer olyan, akire pontosan emlékszem, hogy nálunk kezdett egy nyári táborban bugizni és persze azóta is töretlen a lendülete! Gratula! Képeket SchF csinált, azért emeltem ki az alábbit, mert ezen látszik, hogy bizony élőzenére táncoltak, improvizáltak a döntőben.
2007. március 28., szerda
Imádom a piros Danone tejfölt. Minden hétfőn veszek 5 dababot, és feliratozom a tetejüket, hogy Hétfő - Kedd - Szerda... és beteszem a munkahelyi hűtőbe. Minden ebédhez eszem egyet és a feliratokból látom, hogy melyik napi tejfölömet lopták éppen el. Ma is, mint rendesen ráborítottam a tejfölt egy szezámmagos csirkemellre, de kisvártatva az egész az ölemben landolt. Hiába, nem jó jobb kézzel húst kaszabolni, bal kézzel meg MSN-en csetelni. Egyedül vagyok az irodában, félreérthetetlen foltokkal tarkítva. Szerintetek sikerül úgy elslisszolnom a titkárnő mellett a WC-ig, hogy ne erről beszéljen délután az egész cég? 2007. március 22., csütörtök
A hosszúhétvége el is ment a jó kis workshoppal. Carla & Marty, nomeg Bill & Lotte tanított Lindy-t. És igen, Carláék végre hasonló elvek alapján tanítottak, mint ahogy szeretem. Főleg vezetés meg technika, bár zene nekem kicsit (nagyon) kevés volt. Billék órája sajnos nem tetszett ennyire, bár kétségkívül ők is a vezetést és a zenei játékokat helyezték előtérbe, de mindezt szerintem nem sikerült lelkesítően és érdekesen előadniuk. Lotte mozgásának szépségéről legalábbis azt lehet mondani, hogy mint minden ilyen, részben szubjektív... Carlával többször is jókat és hosszan vitatkoztunk a helyes kéz alaptartáson. Aztán az utolsó érvére nem lehetett mit mondani: neki, személy szerint úgy kényelmes. Mivel a vezetés is, mint a keret tánc közben dinamikus, nincs olyan kéztartás, amiben minden irányba jól lehet vezetni, érdemes váltogatni. Ritnek az a kéztartás nem jött be, és szerintem is csak a dolgok 75%-ában működik, de kiinulásnak egyáltalán nem rossz, kivéd néhány vezetési alapbakit. A legaranyosabb kép Fütiről és Matleena-ról, a finn hölgyről készült tánc közben:
2007. március 13., kedd
Ehh. Csináltattam megint néhány göncöt. Még két bő fekete nadrágot edzésre, és egy nagyon sötétzöld nadrág + mellénykombót. Edzésre így már 7 elegáncsosabb nacit gyűrhetek, szerintem elég lesz egy darabig. Annál is inkább, mert a fene sem gondolta, hogy Ez így 50k-ba fájt.
Viszont az jutott eszembe, hogy rég volt már Jack & Jill vagy akár nemhivatalos Oktogon verseny... 2007. március 12., hétfő
Voltunk síelni is 4 napot! A legjobb az egészben, hogy idén megúsztam sérülés nélkül. Nem vadultam, nem is estem egyet sem. Sikerült mindennap utolsónak kelnem és épp elcsípni a reggelit zárás előtt. Napközben meg rengeteg Gernknödel és Kaisersmarni gyomorba illszetésével próbáltam pótolni az elvesztegetett kalóriákat.
Mostanában sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen a helyes tánctanítás. Mire kéne vagy lenne érdemes fektetni a hangsúlyt. Ha mások óráit nézem, akkor többnyire sorokat tanítanak. Most elvonatkoztatnék stílustól, lehet ez latin, swing, standard vagy akár funky. Sorokat, amelyben maga a tánctechnika, súlypont, páros táncnál a vezetés-követés nem kap hangsúlyt. Maximum annyira, hogy darabra kivitelezhető legyen az adott figurablokk. Momóval átbeszélve, azt mondja, hogy standardben is megvan ugyanez. Aki csak sort tanul, eleinte sikeresebb lesz, de eljut egy szintre, amin nem fog tudni túllépni a technika hiánya miatt. A táncosok abban fejlődnek majd, hogy egyre gyorsabban tanulják a sorokat, de nem tanulnak meg táncolni. Viszont ha technikát, zenét, vezetést tanulsz csak, akkor összehasonlítva a koreográfiával lassan haladsz és sokkal kisebb a kezdeti sikerélmény. A kevésbbé ügyes vagy fogékony emberek elmennek. Mégis. Szerintem jobb az alkalmazható, látszólag kisebb tudás, mint a sok használhatatlan. Hmm. Talán valahol a kettő között van az igazság. 2007. február 27., kedd
Minap James, Momó és Ferkó társaságában megnéztem a BSG első felvezető moziját. Majd utána 1 nappal később, mint a megszállottak nekiestünk a sorozatnak. Sikerült este elkezdve 5 órányit megnézni. Valami fergetegjó, ajánlom mindenkinek, aki gyorsan akar elbökni sok időt! Állítólag most indul Magyarországon is... 2007. február 26., hétfő
RTS
Meg persze voltunk Münchenben egy 3 napos workshopon. Megtanultunk városban közlekedni is. A zöld azt jelenti, hogy sétálj, a piros meg azt, hogy lélekszakadva rohanj át az úttesten. A kurzus nagyon-nagyon jó volt. Ugráltunk a műfajok között, már az első nap a 4 órát úgy szedtük össze, hogy sorrendben: lindy, balboa, boogie, west coast taster. Igazából nem stílust kerestünk, hanem tanárokat válogattunk. Szerencsére szinte mindenkiről tudtuk, hogy kit mekkora ívben kell kerülni és mit nem szabad kihagyni, be is jött. Minden óra hasznos volt, legjobbak persze továbbra is Hasse és Marie órái maradtak. Külön örök emlék marad a train the trainers órán látottak, amit egy elaggott balerina mutatott be. A megtestesült műviesség 60 körül járhatott, de nehéz volt megítélni, mert a modern plasztikai sebészet minden csodája felfedezhető volt rajta. Szilikon még a szájába is jutott, szegény alig tudott tőle artikulálni. Legemlékezetesebb száma az volt, amikor a Mack the Knife című számra, egy szál melltartó nélküli tornadresszben a kör közepén spárgában rugózott és hangosan sikoltozva elélvezett. Az ismerős osztrák tanár ezen a ponton nem bírta tovább és fulladozva a röhögéstől elvágtázott a női wc irányába. Én csak megdöbbenten álldogáltam, azzal az érzéssel, hogy ezt már nézni is ciki... A bulik nagyon kellemesek voltak. A zene ugyan hagyott kívánnivalót (imho szar típusú swing, ugyanaz, ami Harrengben is szólt általában), de a táncosok feledtettek mindent. Élmény volt Kevint látni élőben táncolni, de Frida meg Dax is kitett magáért. 2007. február 6., kedd
iwiw
Az ember gyanútlanul belép, és ezt találja:
Az rendben van, hogy valaki még most is hisz a lánclevélben, amely nagy szerelmet ígér és szinte azonnal, ha öt embernek továbbküldi. De csak én több, mint 15-ször kaptam meg... Mindamellett a lány adatlapján az szerepel, hogy kapcsolatban van. Leginkább egy napirajz klasszikus jut eszembe erről... 2007. február 2., péntek
Képregény
2007. február 1., csütörtök
Toldy
Múlt előtti pénteken 15 éves osztálytalálkozóm volt. Elmentem. Pedig ha belegondoltam, nem volt kellemes érzés, hogy akiről tudtam bármit is, annak már minimum egy gyereke és házastársa volt. Többeknek ennél jóval több is. Mindemellett érdekes osztályom volt és rájöttem, hogy csak nézőpont és előadásmód kérdése, hogy mit hogyan tálalsz. Én azt mondtam, hogy hivatalosan családom még nincs, de okos stratégiával megúsztam három válást - Nem vettem el őket. :) Néhány szemelvény és mondattöredék, amire emlékszem a többiek beszámolóiból:
- ez volt a harmadik főiskola, amibe belekezdtem és persze nem végeztem el. és végül egy tanárok is beszámoltak hogy velük mi is történt az elmúlt 15 évben:
- 2 év alatt építettünk a sulihoz egy tornatermet. Ybl díjat nyert és olyan 7-800 milla volt. Csak 100 évet várt rá az iskola... Noha sosem éreztem magam igazán jól az osztályomban, mégis olyan ismerős és megnyugtató volt közöttük lenni. Öt év múlva is elmegyek! 2007. január 24., szerda
Dirty Business
Frankfurt, Paperworld 2007. Gyanutlanul besetalsz a ferfi WC-be. Tuljutsz a kezmosokon, beersz a piszoarokhoz. Egyszercsak latod, hogy egy ipse vegzett es megfordul. Felismered, hogy jeee, ez Jens, a legfontosabb partnered. Jens is felismer. Arca felragyog es azonnal feled nyujtja a kezet... Megragadod? |
|